„Elfogadáson van a lényeg, nem az elvárásokon. Amikor lelkileg és érzelmileg a padlóra kerülsz, azonnal elvárod magadtól, hogy minél előbb fel tudj állni, de minél magasabbak az elvárásaid magaddal szemben, annál jobban görcsössé válsz és nem fog sikerülni. Mert előszőr el kell fogadnod a megváltozott élethelyzetet, amibe kerültél. Minél kevesebbet vársz el, annál felszabadultabb lehetsz, mert elfogadod azt, ami van, amin jelen pillanatban nem tudsz változtatni! Az elfogadás tehát felszabadít némileg a lelki nyomás alól, talpra állit emberileg és végre nem görcsölsz, hanem képes vagy tiszta fejjel végig gondolni a történteket. De attól még, hogy elfogadod az adott helyzetet, még nem biztos, hogy túl is vagy rajta. Nem! Az még hosszú és fáradságos munka lesz, ha egyáltalán sikerül, mert van a lelki fájdalomnak olyan foka amin egyszerűen képtelen túl lenni az ember. A múló évek lassan tompitják a fájdalom emlékét és az ember megtanulja elrejteni mások elől, de igazából a lelke mélyén, hordozza magában egy életen át csendesen!”

1. „Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok.
   Minden szó, amit magamról elárulok,
   ajándék, neked. Szent titok,
   csiszolatlan gyémántok,
   melyekből kirakhatsz egy arcot,
   aki talán én vagyok.”

2. „Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”

3. „Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá.

4. “Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.”

5. “Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
   veszteség volt és pusztulás,
   fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
   Csak most kezdek rádöbbenni,
   hogy az életed ajándék volt,
   s egyre erősödő szeretet maradt utána.
   A halál miatti elkeseredés
   elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
   ám a halál ténye
   nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
   Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
   nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.”

6. Édes barátaim, olyan ez éppen,
   mint az az ember ottan a mesében.
   Az élet egyszer csak őrája gondolt,
   mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
   majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
   s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
   Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
   mint önmagának dermedt-néma szobra.
   Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
   Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

7. Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
   És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
   Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
   Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.

8.  

   Egyedül vagyok...

   Veletek távoli, ismert, s ismeretlen barátok...

   S ha azt érzed, hogy senki sem gondol Rád,

   ha azt érzed, hogy egyedül vagy,

   valaki akkor is figyel és szeret a távoli ismeretlenség homályából...

    

   
    
    
   
    
   
   „Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”

    

Matematikából mindig gyenge voltam.

A tanáraim legtöbbször nem ismerték fel a

válaszaimban rejlő iróniát.

Isten megteremtette

az embert

, mert a majomban csalódott.
Aztán inkább felhagyott a

kísérletezéssel.
 

A szerelem olyan,

mint a "pi": Természetes, irracionális,

és nagyon fontos.
 

A világban,

bármely rettentő pillanatában,

mindig van humor,

csak nem mindig találtatik ember hozzá.

Én is vezetnék naplót,

melyben leírnám az érzéseimet,

csak épp az eszem ír a papírra.

A férfiak lelke? Mint a körhinta.

Váltogathatod a lovacskákat,

de mindig ugyanazt a kört járod.
 

Az idő az, amivel a természet megakadályozza,

hogy minden egyszerre történjen.

A tér az, ami meggátolja, hogy minden

velem történjen.
 

Semmi sem veszi el

úgy a mogyoróvaj ízét,

mint a viszonzatlan szerelem.

 

Ma van persze a neved napja.

Omlik hozzád a sok gratuláció.

Csak már valami okosabb neved volna.